Dobd el a pendrive-od

Az USB pendrive nagyszerű ötlet: egy 1 gigás darab helyettesít 711 floppy lemezt, másfél CD lemezt és elrakhatunk rá körülbelül 250 mp3-at jó minőségben. Mégis elfér egy kulcstartón, és csak annyi dolgunk van vele, hogy bedugjuk egy USB aljzatba. Na, pontosan ez utóbbi miatt nincs pendrive-om. Sokszor egyszerű dolgunk van, például egy notebook esetében, de olykor vakon kell nyaktörő mutatványokat produkálnunk, hogy hozzáférjünk ahhoz a másfél centis kis réshez. 

 Van más gond is vele: minek hordozzunk magunkkal egy műanyagdarabot, amikor csak akkor használjuk, amikor számítógépet is? És mi tegyünk, ha elvesztjük? Arról nem is beszélve, hogy a pendrive a sokadik információhordozónk a telefon, handheld, mp3-lejátszó, notebook mellett. Sok a gond, úgyhogy itt az ideje, hogy találjunk valami alternatív megoldást. Mondjuk, legyen egy internetes pendrive-unk, az ám móka!

Néhány hónappal ezelőtt kezdtem tervezgetni a fenti című poszt megírását, ami akkor arról szólt volna, hogy hogyan készítsünk magunknak egy nagyon könnyen használható, praktikus internetes meghajtót. Most hogy kezdenek szállingózni a hírek az akkor csak pletykaként terjengő GDrive-ról, gondoltam előveszem újra a témát, és rövidre zárom a késztetést, hogy a TeamViewer után megint önszántamból ömlengjek valamiről, amit jónak találok.

Mielőtt megoldásokról beszélünk, vázoljuk fel, hogy milyen igényeink vannak. 
- Használata legyen egyszerű, mint a relativitáselmélet 
- Minél kevesebbet kelljen bejelentkezéssel/jelszavakkal szerencsétlenkedni 
- Lehetőleg legyen mindennel kompatibilis; tudjunk rajta közvetlenül dolgozni; viselkedjen úgy, mint egy pendrive: windows meghajtóként 
- Lehetőleg ne kelljen fizetni érte 
- Legyenek biztonságban az adataink: automatikus offline backup 
- Ne kelljen telepíteni extra alkalmazásokat (erről az elvárásról részben le is mondunk mindjárt)

Az eredeti ötlet akkor született, amikor a Dropbox még csak egy flash animáció volt. Amikor elkezdtem a megoldáson törni a fejem, akkor először természetesen az internetes tárhelyszolgáltatók jutottak eszembe. Van belőlük annyi, mint kamuakció a teszkóban, de mindegyik használhatatlan erre a célra. Az erre szakosodott szolgáltatóknak az a céljuk, hogy weboldalukat használd ahhoz, hogy le/feltölts fájlokat, és hogy oszd meg őket a nagyvilággal a webkettőpontnulla jegyében. A kevésbé felkészült felhasználók kedvéért sok szolgáltató felajánl egy kliens oldali alkalmazást, ami hasonlít a windows explorerhez. A gond ezekkel az, hogy csak látszólag windows meghajtók, funkcionalitásuk kimerül a fájlok ide-oda pakolgatásában. Szóval ezek a szolgáltatók talán megfelelnek arra, amire kitalálták őket, de a filozófiájuk miatt semmiképpen sem alkalmasak arra, hogy webdrive legyen belőlük.

Az FTP szolgáltatók már jó alternatívának tűnnek, de az állandó be/kijelentkezés, a technikai korlátok, és hogy a protokoll célja lekorlátozódik arra, hogy fájlokat mozgassunk szerverek között, nem teszik lehetővé a mindennapos használatot, így nem felel meg az igényeinknek sem.

Ha minden elvárásunkat teljesíteni akarjuk, akkor csak egy technológia kerülhet szóba, a WebDAV. Ez jó is lenne, de nagyon kevés szolgáltató nyújt WebDAV elérést, és minden esetben havidíjat kell fizetnünk ezért. Szóval itt volt az ideje, hogy megváljunk az utolsó kritériumtól.

Némi kutatás után megszületett a megoldás1.0: kettébontjuk a problémát, keresünk egy szolgáltatót, aki ingyen tárhelyet ad FTP alapon (ez a DriveHQ volt akkoriban), és keresünk egy szoftvert, ami egy FTP szervert windows meghajtóként működtet. Erre a legalkalmasabbnak a WebDrive nevű szoftver volt, de ekkor már egy második elvárást is ki kellett hajítani, miszerint legyen teljesen ingyenes a megoldás, hiszen ezért a szoftverért, igaz csak egyszer, de fizetni kell. Más gondok is voltak. Hiába a gyors internet, a WebDrive lassú volt, hiszen FTP alapon működött. És nagyon komplikált volt a rendszeres automatikus mentés megoldása, ezzel végül már nem is vesződtem, így még egy elvárásnak búcsút kellett mondani.

Szerencsére a megoldás1.0 óta sokat fejlődött azt interkontinentálisszámítógépeshálózat, így megszületett a megoldás2.0: a Dropbox belépett a béta stádiumba, és mivel jelentkeztem, hát kipróbálhattam. Azóta stabillá fejlődött a kliensszoftver, megduplázódott az ingyenes tárhely mérete, jobb lett a web felület, stb.

Nézzük csak, mit kapunk a csomagban, ha találunk valakit, aki meghív minket a szolgáltatásra (nincs regisztráció, csak meghívás): 
- Egyszerű kliensprogram, amely egy windows mappában tárolja a fájlokat. Így a szokásos módon tudunk, másolni, létrehozni és megnyitni fájlokat. A kliensprogram automatikusan elindul és természetesen megjegyzi a felhasználónevet és a jelszót, így rendszerindítás után azonnal munkára kész 
- 2 GB tárhely ingyen (több tárhelyért fizetni kell, de ennyi bőven elég) 
- A megoldás jellegéből adódóan nincs szükség archiválásra, hiszen a legfrissebb fájlok mindig rendelkezésre állnak akár internet nélkül is.
- És még olyan dolgok, amiket nem is szerettünk volna eredetileg, de jó ha van: multiplatform, fájlok megosztása, web-es kliens (ez például internet kávézóban lehet praktikus)

Ha ezt a listát összevetjük az igényeinkkel, akkor láthatjuk, hogy Dropbox minden szempontból megfelel az igényeknek. Tádám.

Nos, akármilyen is lesz a GDrive, gondolom jó lesz. A gond az, hogy már nem kell. Amikor kellett volna, akkor annyira belemerültem, hogy még egy olyan megoldással is kísérleteztem, ami a Gmail-en alapul, és persze nem működött rendesen. Ezúttal elkésett a Google, bár abban biztos vagyok, hogy rövid idő alatt sokkal több felhasználóhoz jut el, mint a Dropbox. Így megy ez.

Forrás: zsir.blog.hu