Pofátlan internetszolgáltatók fogságban

Vezeték nélküli ócska net sok pénzért

Pofátlan netszolgáltatók országa vagyunk, ez már bizton kijelenthető! De meddig mehetnek el a pökhendi cégek az ügyfelek lehúzásában? Kérdés, hogy a "fogyasztók" mikor elégelik meg, hogy horribilis összegért egy nagy hulladékot kapnak, az viszont szintén biztos, hogy a gyenge jogszabályok a szolgáltatóknak dolgoznak.

Az egyik kereskedelmi csatornán egy fogyasztóvédelmi műsorban lettünk figyelmesek a hazai netes világban zajló anarchikus állapotokra. Bár ahhoz, hogy rájöjjünk, porszemek vagyunk a szolgáltatók szemében nem kell semmiféle műsor, elég ronda szóval élve fogyasztónak lenni.

Vezeték nélkül tiéd a világ (ez volt a kampány)
Hazánkba is betört a vezeték nélküli internet, aprócska SIm-kártyával működő modemek árasztották el a piacot, melyekkel szinte "bárhol" kielégíthetjük internet iránti éhségünket. Persze a bárhol csupán "csillaggal" jelölt szócska lehet írásunkban, hiszen ez a kifejezés nem jelent mást, minthogy a nagyvárosok zömében egy meghatározott területen működik csak kifogástalanul a mobil szolgáltatók által felkínált vezeték nélküli netecske.

Persze ez nem is lenne probléma, hiszen hellyel közzel erről a szolgáltatók a vásárlás és az általában nélkülözhetetlen több esztendős hűségnyilatkozat aláírásának alkalmából közlik a tisztelt ügyféllel, ám azt már nem, hogy nap közben még a legnagyobb városokban is olykor fél óra mondjuk egy netes hírforrás címoldalának behozatala.

7,2 Mbps, ez van a papíron, persze a hülye is tudja, hogy ennek csupán töredékét nyújtja az illető szolgáltató, tehát ezért pattogni nem nagyon érdemes. Azért már viszont nyugodtan fortyoghat a kedves fogyasztó, hogy az érintett mobil szolgáltatók nem igazán feccölnek pénzt a hálózatok fejlesztésébe, melynek eredményeként az egyre több felhasználó egyre inkább leterheli a harmatgyenge alibi hálózatokat.

Korlátoznak is ha nem bírsz a véreddel
A kampány ugye arról szól, hogy az úgynevezett természetes netezési szokások közé tartozó böngészés, vagy mondjuk a youtube gond nélkül, kitűnő sebességgel használhatóak, ha viszont vad töltögetésbe kezdünk, akkor lesújt Demoklész kardja. A netes szolgáltatók ugyanis nem igazán csípik az úgynevezett fájlcserélő tevékenységet, vagy a folyamatos, megállás nélküli letöltést, ezeket a tevékenységeket pedig lelkiismeret furdalás nélkül meg is torolják.

Néhány éve még ezen terület sötét középkorát éltük, ugyanis a kedves, ügyfélközpontú szolgáltatók akkoriban gond nélkül horribilis számlákat küldtek ki a gyanútlan alulinformált páciensnek. Mára már finomodott a helyzet, csupán pofátlanul lekorlátozzák netünk sebességét, ám még így is előfordulhat az az aberrált helyzet, hogy akár a tárgyhó végéig csigabiga sebességgel kell szenvednünk a világhálón.

2000 oldal apró betű, amit bármikor módosíthatnak
Olyan országban élünk, ahol a felhasználók tüzetes tájékoztatása nélkül lehet módosítgatni a szerződéseket. Pontosabban tájékoztatni kell, de azért nem kell túlzásba vinni. Hogy érzékeltessük a vonatkozó jogszabályi környezetet, egy kissé demagóg, de élethű példával élnénk, jelen állapotok szerint ugyanis gyakorlatilag olyan mintha mondjuk az egyik nagy szolgáltató az adott csomagra vonatkozóan belemódosít a szerződésbe, és ezt mondjuk Ózdon cellukxszal kiragasztja az egyik helyi buszjárat megállójába.

Nos a cégeknek mindenféle változást elvileg két országos napilapban kell meghirdetni, ezt gond nélkül meg is teszik, csakhogy ez a felület korántsem fedi le az összes mobilos felhasználót. Ha jóindulatúak akarunk lenni, akkor feltételezzük, hogy a szolgáltatók mondjuk a legnagyobb példányszámú napilapokat veszik célba hirdetéseivel és még a politikai színezetre is figyelni próbálnak.

Hirdet tehát a kb. 100 ezres példányszámú Népszabadságban és a kb. 60 ezres példányszámú Magyar Nemzetben... Mit is jelent ez? Jó indulattal is maximum 200 ezer emberhez jutnak el, mobilos felhasználó, vagy inkább élő szerződés 11 millió van az országban. Enyhe lefedetlenséget érzékelhetünk tehát ezen a területen.

De ha genyók akarunk lenni, akkor vegyük mondjuk politikai oldalanként a legkisebb példányszámú napilapokat, mert ezekben vélhetően olcsóbb a hirdetés, és így is teljesíti a szolgáltató a tájékoztatási kötelezettségét. A Népszavát például kb. 20 ezres példányszámban állítják elő, hasonlóan a szintén kb. 20 ezer példányban nyomott Magyar Hírlappal, így tehát a legjobb indulattal is maximum 50 ezer embert érnek el a 11 millió szerződés mellett, még akkor is, ha otthon a nagyi és a papi is elolvassa az újságot...

USB modemek: Leejted - 25 000 HUF
A T-Mobile hasonló típusú szolgáltatásáról már közöltünk egy kimerítő értekezést, ezért a számlázási szívásokról szól történettől most megkíméljük a kedves olvasókat. Ám azóta mind mi, mind pedig néhány olvasónk újabb tapasztalatokkal lett gazdagabb a szolgáltatást és a T-Csoportot illetően.

Mint ismeretes, a mobil internethez szükséges aprócska USB modemet minden szolgáltatónál máshogy nevezik, esetünkben a T-Mobile-nál Web'n' walk stick-nek. Ez a varázslatos kütyü és a rajta található - beüzemeléshez és használatoz szükséges - szoftver számos új kalandot és agyvérzés közeli helyzetet tartogat a számunkra, melyekből most néhányat megpróbálunk feleleveníteni.

A különböző csomagokat most nem akarjuk egyenként taglalni, ám az ezen fejtegetés nélkül is nyugodtan kijelenthető, hogy a megfizethető árkategóriát képviselő, és mindemellett kellő szabadsággal használható csomagok esetében legalább egy, de általában több éves hűségnyilatkozatot kell aláírnunk.

A csomaghoz megkapjuk ezt az eszközt, viszont után ildomos úgy bánni vele mint a hímes tojással, ugyanis, ha bármiféle aprócska sérülés keletkezik rajta, biztosak lehetünk benne, hogy a szolgáltató ránk fogja kenni a kár okozását, méghozzá ezt a "nem rendeltetés szerű" használat kategóriába fogja sorolni. Még akkor is így van, ha a felületi karcolás egyáltalán nem hozható összefüggésbe a meghibásodással.

Meghibásodás esetén mákunk van ha az eszköz javítható, és a cég számításból bődületes összegért nem akar ránk sózni egy új eszközt úgy, hogy javíthatatlannak nyilvánítja a kütyünket.

Egyik olvasónk például úgy járt, hogy laptopjához használta az említett Web'n' wal stick-et melynek csatlakozója a megerőltető használattól elvált az egységtől. Egyik újságírónk is hasonló módon járt tehát volt alkalmunk egy ilyen szétberhelt eszközt látni, tehát nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy a kedves vásárlókra egy hulladékot sóznak rá.

Az eszközben az USB csatlakozó csupán 4 pontforrasztással van rögzítve ami kiadós használat esetén nyugodtan elernyedhet, de ez még a kisebbik gond, mert ez talán javítható. A nagyobb baj, hogy az USB csatlakozó az eszközben található további darabot is megnyomhatja, ami meglehetősen gyenge ragasztással van rögzítve egy másik darabhoz. Az említett két darab egyébként össze van kötve hajszál vékony pontokon, tehát ha az eszköz leesik véletlenül akkor azonnal gajra mehet és immár nem rendeltetés szerű használat miatt vásárolhatunk is új készüléket.

Egy új USB eszköz a T-Mobile-nál listaáron 25 ezer forint, de még így is jobban járunk, ha újat veszünk, mintha felmondanánk idő előtt az előfizetést, mivel így megspórolhatjuk a 40 ezer forintnyi kötbért. Van még egy stratégia amivel pár-ezer forintot spórolhatunk, ugyanis feltöltőkártyás előfizetés esetében már 19 ezer forintért vehetünk egy új eszközt, és ebből még kb. 3000-et elhasználhatunk, utána pedig kicserélhetjük a kártyát a régi előfizetésre.

A Web'n' walk stick szoftvere állandóan fagy
Több olvasói vélemény is arról tanúskodott, hogy Microsoft operációs rendszer mellett az eszköz működését garantáló szoftver hulladék módon működik. Magyarán előfordul, hogy gond nélkül kifagy, azt jelezvén, hogy a kapcsolat él, ám az valójában már rég megszakadt. Ekkor hiába távolítjuk el az eszközt, a szoftver utána nem ismeri fel és a szorult helyzetünkön már csakis az újraindítás segíthet.

Hát ennyi fért mai kis mesénkbe, a fentebb közzétett okfejtés nevében mindenki arra sarkallunk, hogy jól válogassa meg, hogy milyen előfizetésbe ugrik bele.

Forrás: ctrlma.hu